Előszó
Sosem tűnődtem azon, hogyan fogok mehalni- bár az
utóbbi hónapokban lett volna rá okom. Ám ha el is játszom a
gondolattal, biztos nem így képzeltem.
Lélegzet- visszafojtva meredtem a vadász sötét szemébe , ő pedig
nyájasan nézett rám a tererem sarkából.
Az a tudat vígasztalt , hogy ha már meg kell halnom , olyasvalak
helyett halok meg , akit szeretek. Nemes célért , éppenséggel.És
ez azért számít ...
Nem néznek most farkasszemet a halállal , ha annak idején
meszire elkerülöm Forksz városát. Féltem. Nagyon féltem , de
mégsem vártam meg , hogy így döntöttem. Ha az élet valóra váltja
legmerészebb álmodat , akkor nincs mit megbánnod , ha ez az
álom aztán véget ér.
A vadász vadász barátságosan mosolyogott. És lassan elindultfelém,
hogy megöljön.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése